Ma pont azzal van ki a faszom, ha valaki nem korrekt. Az egy dolog, ha az embernek nincs kedve elmennie egy vakrandira, de az már nagyobb probléma, ha nincs benne annyi, hogy legalább szól a másiknak, hogy figyelj, bocs, nem fogok kimenni, nem kell ott ülnöd egy órát, rám várva.

Meg lehet érteni mindent, meg lehet beszélni mindent, nem vagyunk idióták, se 10 évesek, elvileg felnőtt emberek beszélik meg, hogy kimennek meginni egy sört, amit most otthon kell, szinte egyedül meginnom és még annyit se tudok az egészre mondani, hogy bármi haszna lett volna. Bár szép idő volt, kellemes volt a szabad levegőn egy kicsit üldögélni, azért sokkal jobb lett volna, ha vele beszélgetve iszom meg, vagy legalább máshogy tudom elbaszni a délutánom és most nem kellene ezen idegeskednem.

Eleve, ez nem egy nagy város, kibaszott Sopron, nem egy nagy egyetem, valószínűleg fogjuk még egymást látni és akkor mi a faszomat fog mondani? Kelletlenül elsunnyog, nehogy választ kelljen adnia? Flegmán lekezel, hogy "ugyan mit vártam"? Mentegetőzni kezd?

Hát nem fogjuk soha megtudni ezt, mert ráírok a gecibe, hogy most ez hogy is van! Csak sajnos pontosan tudom, hogy nem lesz válasz, el se fogja olvasni, ahogy a legutóbbi üzenetemet se olvasta el.

Talán több értelme lenne le se szarni? Mondjuk kitudja, hogy magától újra rámírna-e. Akkor meg az egész elsikkadna. Nagy döntés előtt állok, mondhatom. Kossúthon nem volt ekkora nyomás '49-ben, hogy ki legyen a fővezér, Dembinski, vagy Görgey... Faszom kivan, hogy ilyeneken kell stresszelnem, amikor sokkal nagyobb problémákat kellene megoldanom.

Na, ezzel van ki a faszom!